A látás az ember legfontosabb érzéke, az információk 80 %-a a látás segítségével jut el hozzánk. Ezért látásunkat óvni kell a külvilág és a munkakörnyezet egyre súlyosbodó ártalmaitól: napsugárzás, tévékészülék és számítógép által kibocsátott sugárzás, stb.

A kor előrehaladtával növekszik a szemmegbetegedések - elsősorban a korfüggő makula degeneráció (szemfenéki meszesedés) és a szürkehályog - kockázata.

• Korfüggő makula-degeneráció (szemfenéki meszesedés - AMD)

30 évvel ezelőtt még ritka betegség volt, ma a vakság leggyakoribb oka a fejlett országokban. A megbetegedés pontos okai nem ismertek, feltételezhető, hogy kialakulásánál több tényező játszik közre, mint pl. a változó környezeti hatások (nap- és egyéb sugárzás...) és a mai életstílus (stressz, táplálkozás...).

A fény a szembe behatolva a recehártyára esik. Itt található az éleslátás központja is – az ún. sárgafolt (makula). A recehártyáról aztán a kép idegingerek formájában a látópályán keresztül átvetül az agyba. A recehártyára eső fénytől azonban káros anyagok – ún. szabad gyökök – is keletkeznek. Ezek felgyülemlenek és főként a makulát károsítják. Ha nem távolítjuk el őket, a makulasejtek károsodnak vagy akár el is halnak, és kialakul a makula-degeneráció. A lutein és a zeaxantin a recehártya működéséhez szükséges nélkülözhetetlen pigmensek, amelyeket a szervezet nem képes maga előállítani, ezért be kell juttatni ezeket  a szervezetbe. A szóban forgó pigmensek nemcsak táplálják a recehártyát, hanem egyúttal védik is  azáltal, hogy elnyelik a káros fénysugárzás egy részét. Ezért „belső szemüvegnek“ is nevezzük őket. Ez a „védelem“ a szabad gyökök likvidálása elvén alapszik. A folyamat más antioxidánsok (A-, E-, C-vitamin) és némely nyomelem (szelén, cink) együttműködésével zajlik.  

Az AMD kialakulása elsősorban az időseket, dohányosokat, nőket, ill. a világos színű szivárványhártyával rendelkező embereket veszélyezteti, akiknek a recehártyája kisebb mennyiségű luteint tartalmaz, és veszélyeztetettek a szürkehályoggal műtött emberek is.

• Szürkehályog (katarakta)

A szürkehályog a szemlencse elszürkülését jelenti, ami a szemlencsében található fehérjerostok összetételének és elrendezésének a megváltozásával alakul ki. A szemlencse a kor, vagy egyéb más tényezők (pl. gyógyszerek, különféle betegségek) hatására megváltozik, és bekövetkezik a fokozatos hályogosodás, amely során áttetszőből homályossá válik. Ezzel romlik a fényáteresztés, a kép a recehártyán elmosódott lesz, az ember a környezetét életlenül, halványan, homályosan és torzítottan látja. A probléma ma műtéttel orvosolható, amely során a szemlencsét műlencsére cserélik, így javul a látásélesség. Miután a páciens aláveti magát ennek a műtétnek, több fény jut a szemébe. Mivel a szürkehályog évek során alakul ki, a szemháttér sebezhető és érzékeny szövete nem alkalmazkodik a hirtelen változáshoz rögtön a műtét után, és gyakran nem semlegesíti eléggé a fényenergiát. Legalább három hónappal az operáció előtt és után lutein és zeaxantin bevitellel készítjük fel a szemet az új fényviszonyokra.