• Diabetes mellitus (DM) vagy cukorbetegség

A cukorbetegség olyan megbetegedés, amelyet a vércukorszint megnövekedése jellemez a saját inzulin elégtelen vagy csökkent hatása következtében. A vércukorszint tartós megnövekedése elváltozásokat időz elő az erekben. A kis verőerek (ún. mikroangiopátia) elváltozásai a cukorbetegség főbb tüneteiben nyilvánulnak meg:

1. kóros elváltozások a recehártyán – diabetikus retinopátia
2. a vese kóros elváltozásai – diabetikus nefropátia 
3. a periférikus idegek elváltozásai – diabetikus neuropátia.

A diabetikus retinopátia (DR), nevezetesen a diabetikus makuláris ödéma és a proliferatív DR -probléma a vakság egyik leggyakoribb oka a fejlett országokban, így Szlovákiában is. A látásvesztés kockázata a cukorbetegeknél 10-20-szor nagyobb, mint a nem cukorbetegeknél. A cukorbetegeknél a szürkehályog és az érelmeszesedés is sokkal gyakrabban kifejlődik.

• Diabetikus retinopátia

A diabetikus retinopátia kóros elváltozásokat jelent a recehártyán és annak erein, amelyek a cukorbetegség okozta érproblémák következtében keletkeznek. E tekintetben elsősorban a hajszálerek (kapillárisok) érintettek. A probléma megmutatkozhat apró dudorok formájában a recehártya kis verőerein (mikroaneurizmák), illetve ha ezek megpattannak, akkor a recehártyán kisebb bevérzések jelennek meg (hemorágia).

A károsodott erek szivároghatnak. A recehártyában duzzanat (ödéma) keletkezik. Később előfordulhat, hogy a recehártyán beindul az erek fokozott újraképződése (neovaszkularizáció) (2. kép) és a kötőszövet elszaporodik, ami akár teljes vaksághoz is vezethet.

• A diabetikus retinopátia nem fájdalmas

A betegség kezdetben teljesen tünetmentes. A DR lefolyása sokáig fájdalommentes, látásromlás jelei nem tapasztalhatók. A betegség épp ezért csalóka. Abban a szakaszban, amikor időszerű lenne a gyógyászati beavatkozás, a beteg rendszerint még nem észlel semmilyen problémát, pedig a recehártya sérülése már jócskán előrehaladott lehet. A recehártya sérülését csak orvos tudja megállapítani a szemháttér szűrővizsgálata során, vagy a csökkent látásélesség alapján a betegség előrehaladottabb stádiumaiban. A szubjektív tünetek megjelenésekor azonban a kezelés már nehézségekbe ütközik és kevésbé hatékony. A látásélesség romlása csak a későbbi stádiumokban következik be. A látásélesség romlására akkor kerül sor, amikor duzzanat keletkezik recehártya sárgafoltjának tájékán, mivelhogy az éleslátás biztosításában épp a sárgafolt funkciója játszik kiemelt szerepet. Különösen az idősebb korú cukorbetegeknél fordul elő gyakran, hogy a látásromlást más okokban keresik - mint pl. a közelre való időskori gyengénlátás, vagy a szürkehályog - és nem a cukorbetegségben, mivel a korral romlik az ember látásélessége. Normális esetben csak a közelre történő fókuszálás romlik, ami olvasószemüveggel ellensúlyozható. Amennyiben az olvasószemüveg nem élesíti a közellátást, vagy ha a távolbalátás is romlik, az ok kóros elváltozás, amit szakembernek kell kiderítenie.

• A diabetikusj retinopátia osztályozása 

A DR alapvető osztályozása a recehártya mikrovaszkuláris elváltozásainak súlyosságán és a recehártya neovaszkularizációján alapul. A DR non-proliferatívnak tekinthető, amennyiben minden elváltozás (mikroaneurizma, vérzés, duzzanat, stb.) csak a recehártyán történik. A proliferatív DR esetében a recehártya felületén új erek és fibrózis szövetek képződnek. A recehártya elváltozásainak mennyiségétől függően mindkét fázis lehet könnyű, közepes, súlyos és nagyon súlyos. A szemközpontban a recehártya egyik része, a sárgafolt (makula) biztosítja a látásélességet és a színérzékenységet. Ha a recehártya e részén duzzanat keletkezik, makuláris ödémáról beszélünk. Ez a látásromlás leggyakoribb oka a cukorbetegeknél. A makuláris ödéma általában a betegség non-proliferatív fázisának kísérőjelensége, de előfordulhat a proliferatív fázisban is.